Éttermeink
Noszvaj
Gerard, az angol csoport vezetője magyarázta így a vacsora jellegét, mivel nem talált megfelelő jelzőt a hagyományos utazási katalógus nyelvezetéből.
Azt azért még hozzáfűzte : „ Feltéve, hogy a Nagyid jól és változatosan főzött”
“Mi lesz ma a vacsora? – kérdezik gyámoltalanul a kezdő törzsvendégek. Ilyenkor a hosszú évek alatt kifejlesztett “rejtői ” nézéssel válaszolunk, mintha legalábbis Nagy Levin kiléte felől érdeklődött volna az éhező.
Pedig a válasz egyszerű: mi sem tudjuk. Mert anya – sokak Klári nénije –ösztönösen főz, az apa által beszerzett, a kertből szüretelt, vagy a faluból begyűjtött alapanyagok láttán. Senki nem izgul: mert jó lesz, sok lesz és változatos lesz, pont úgy, mint nagyinál a vasárnapi ebéd. Annyira úgy, hogy ő is kijön a konyhából fakanállal a kezében, ha nem eszik rendesen a társaság….”
Vannak ugye a végeláthatatlan hosszú szállodai svédasztalok. A miénk belátható, inkább SVÉTasztal ,így aztán minden ehető rajta. Frissen készül a padlizsánkrém,a kőrözött, a bundás kenyér, meg a tejbegríz. A sajtok Cserépfaluból , a kolbász a szomszédból, a kiflinek csücske van és letekerhető, a lekvárok saját gyümölcsből, a szilvás kifli friss, meleg.
Az elmúlt pár évben a veteményes területe évente duplájára nő. Ezzel arányosan növekszik a tudásunk és a kísérletező kedvünk. Nem csak a termények különlegessége és minősége teszi izgalmassá a kertet, hanem terápiás jellege is. Elvégre mi lehet jobb, egy kis meditatív gyomlálásnál, vagy csak csendben figyelni, ahogy a borsó nő?
Mindezt persze otthon is megtehetik a vendégeink, ezért kitaláltuk a VIGYÉL HAZA mozgalmat, melynek keretében a kertből származó palántákkal lepjük meg az elutazókat. A terv az, hogy idővel minden kertben és balkonon legyen egy kis Nomád.