Tagság
Idilli és extravagáns noszvaji tagéttermünk, a Nomád Hotel & Glamping piknikjének színes fotói elárasztották a magazinokat és a közösségi médiát. Az idei hippi tematikájú buli lecsengése után mesélt a még eufóriában fürdő házigazda, Balogh Bari, milyen volt a legújabb alkalom, amin sok más SVÉT tagunk is részt vett.
— Ez lett a tökéletes piknik! Én is flow-ban voltam, és már előre éreztem, hogy minden tökéletes lesz: az időjárás, a vendégek és így tovább. Így is lett! Elég volt az áram, pont annyit sütött a nap, amennyit kellett. Nem volt se túl meleg, se túl hideg. Minden flottul ment, klappolt. Két év ugye kimaradt bármilyen típusú fesztiválból. Ráadásul az elején voltunk az idei fesztiválszezonnak a május végi időponttal, és ott volt a nagy öröm az arcokon. Boldogok voltak az emberek, hogy visszatérhettek a régi világba.
Általában olyan látogatók kíváncsiak ránk, akik valamilyen szinten kapcsolódnak hozzánk, de volt spontán, új regisztrációk is. Volt egy néni, aki a két unokájával érkezett, és megkérdezte: ez most arról szól hogy eszünk, iszunk, lődörgünk? — Igen — válaszoltam — ez pont erről szól, eszünk, iszunk, lődörgünk és boldogok vagyunk.
Nagyon színes volt az egész. Imádtam a vendégeket, hogy vették a lapot és beöltöztek, és felvették a hajpántot, a szemüveget, a ruhát, stb. Főleg fiatalok jöttek, de mindenféle korosztályt vonzottunk. Ezzel a hippi vonallal pedig sikeresen megszólítottunk olyanokat is, akik nem feltétlen SVÉT-rajongók. Azért külön boldog vagyok, hogy a noszvajiak már előre várják ezt az eseményt. Az pedig, hogy az ország minden tájáról elindulnak hozzánk, nagyon jól esik. Érkeztek sokan Eger környékéről, de jöttek az ország másik végéből: Gyuláról, Békéscsabáról, Makóról, a Dunántúlról is. Az viszont másképp rendkívül fontos nekem, hogy a helyi lakosság is a sajátjának érzi ezt a rendezvényt.
— Amikor a Woodstock stílusú piknik gondolata megszületett bennük, akkor úgy gondoltunk, hogy — mint általában — lounge zene fog szólni a háttérben, de hangulatban mégis meg kellene idézni a hatvanas évek végét, a hetvenes évek első felét. Nálunk rendszerint nincs fellépő. Azt akarjuk, hogy résztvevőink a beszélgetésre, a lelassulásra koncentráljanak, egymásra hangolódjanak. Legyen ez csak egy boldogság fesztivál! A fellépők elvinnék a figyelmet a flow-ról. Most mégis úgy gondoltunk, ha már Woodstock, csak kellene bele egy kis geg! Két kör lefutásával leszerveztem egy félspontán villámfellépőt a Miskolci Nemzeti Színházból, Börcsök Olivért. Ő élete első Nomád Piknikjére érkezett hozzánk. Megjött és így szólt hozzám: — Elmondod nekem, hogy mi ez? Megmutattam neki, hogy ki-ki, mi-mi. Aztán egyszer csak fellépett az egyik asztalra, és elénekelte az I got a life-ot a Hairből, majd leugrott az asztalról és távozott.
Spontán hatott mindez a vendégeknek, de a háttérben is zéro szinten volt túltervezve. A szervezésnél amúgy is békés és nyugodt lehettem, mert tudom, hogy minden résztvevő étterem vérprofi és a maximumot hozza. Így semmi nem lett túlizgulva sem. Ez a béke és nyugalom pedig rászállt az egész völgyre. Ezek vagyunk mi.
— Hatalmas volt az érdeklődés, rengetegen mentek fel megnézni. Úgy tűnik, mihelyst teljesen elkészülünk, lesz miért rögtön beizzítani a Lépcső-házakat. Nagyon tetszettek mindenkinek ezek a nálunk is extra különös házak. Várjuk a nyitást!
Fotó: Chripko Lili