Tagság
Értékes és különleges példaképek kaptak kitüntetést az Érték Vagy! program keretében. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Szociális Ügyekért Felelős Államtitkára a szociális ügyekben aktív és kezdeményező szereplőket kereste. Farkas Richárd, tagéttermünk, az őriszentpéteri Pajta séfje a 10 országos „Példakép” egyike lett.
— Az ivánci Gondviselés Háza Fogyatékosok és Időskorúak Otthona intézménnyel már évek óta szoros kapcsolatot ápolok. Ők amellett, hogy 150, különböző mértékben sérült embertársunk és 50 időskorú személy részére nyújtanak teljeskörű ellátást, bio-minősítésű gazdálkodást folytatnak. Ez az intézmény a Pajta egyik fő zöldség- és gyümölcsbeszállítója, köztünk pedig folyamatos munka és tervezés zajlik. Tavaly jelöltem őket a Highlights of Hungary díjra, amit el is nyertek, és ez szélesebbre tárta az inváci otthon ajtaját a külvilág felé. Azóta rengetegen érdeklődnek irántuk, belátást nyernek a kertészetükbe, a varrodájukba és az intézményükbe.
Másrészt az SOS Gyermekfalu szombathelyi otthonával szerveztem karácsonyi jótékonysági főzést. Ezután egyre jobb viszonyba kerültem a szervezettel és a lakókkal. A tematika az volt, hogy kreatívan, egészségesen, laktatóan főzzünk 1500 forintból, és az legyen annyira menő, hogy kedvet csináljon a főzéshez. A jól sikerült bemutatkozó alkalmat folytatások követték, és online csatlakozott a kecskeméti és a szegedi gyermekfalu is. A siker folyománya, hogy a szombathelyi otthonból egy fiatal srác már tizedik hete dolgozik a konyánkon, és villámtempóban haladunk vele.
— Meglepődtem, és eleinte úgy éreztem, hogy nem nekem kellene díjat kapnom, hanem azoknak az embereknek, akik nap, mint nap az ivánci otthonban vagy a gyermekfaluban dolgoznak. Ettől függetlenül nagyon örültem neki. Nem hittem volna, hogy séfként egyszer egy ilyen állami elismerésben részesülhetek. Még csak kapkodom a fejemet, olyan sok kedves reakciót és üzenetet kaptam. Olyan érzés, mintha most két születésnapom lenne egy évben.
— Persze, valamennyire igen. Séfként hiúak is vagyunk, és ha van lehetőségünk valamit elérni, ott igyekszünk a maximális teljesítményt nyújtani. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne megkapni a díjat, és mi lenne a következő lépés utána.
— A megkezdett közös munkát szeretném folytatni mind Iváncon, mind a gyermekfalvakban. Biztos vagyok benne, hogy egy magasabb lépcsőfokon tudunk továbbhaladni, mert nagyon inspiráló ez a díj. Még fel kell ocsúdnom az örömből, és elgondolni, hogy pontosan mivel tudjuk mindezt a következő szintre emelni.
— Hatalmas pillanatnyi örömmel járnak, és hosszútávon lehet építeni rájuk. Visszaigazolást adnak, hogy jó úton jársz, jó az, amit csinálsz. Olaj a tűzre, hogy lehet még több elszántsággal és még több erővel továbbhaladni.
Nem gondolom, hogy meg tudnám váltani az egész világot, de a szűkebb környezetemet segíthetem és jobbá tehetem.
Az, hogy a 10 díjazottból ketten vendéglátósok vagyunk, azt is mutatja, hogy a gasztronómián keresztül rengeteg dolgot el lehet érni.
Vízióm a gasztronómiai munkaerőhiány, valamint az SOS gyermekfalvakban élők számára elérhető pozitív, kiszámítható jövőkép win-win párba állítása. A Lecsó című animációs filmmel szoktam példálózni. Főzni bárki tud, mindegy, hogy honnan jött, mi a háttere, csak az számít, hogy be tud állni a konyhába, a lehető legjobb teljesítményt tudja nyújtani és folyamatosan képes fejlődni.
A közös főzés pedig olyan nekem, mint Bob Marleynek a zene. Pont, ahogyan a közös étkezés is, kohéziós erő.
Rengeteg jó dolog történhet, ha az emberek közös asztalhoz ülnek vagy közös konyhába állnak.
— Még ízlelgetem, de az biztos, hogy súlya van példaképnek lenni. A közösségi médiában nagyon sok a rossz példa is, de ha valamit mutatni lehet, akkor inkább azt, hogy hasznos tagja lehetek a társadalomnak, és nem egy semmirekellő celeb.
— Ha az emberek arra figyelnének, hogy miben lehetnek jók, hol tehetnek hasznosat, és elkezdenének tényleg azzal foglalkozni, akkor jobb hely lenne a világ.